Hirdetés

Az anya elárulta, hogy az orvosok azt tanácsolták neki, hogy szakítsa meg a terhességet, ugyanis a gyereke fogyatékkal élő lesz.

A most 11 hónapos kis Henry Higgs azonban cseppet sem tűnik boldogtalannak.

A 29 éves anyukának azt mondták, hogy a születendő fiának magzatvíz-szindrómája lehet. Ez egy olyan állapot, amely megakadályozza a végtagok megfelelő növekedését. Ez a szokásos 20 hetes vizsgálatnál derült ki. Az emberek és az orvosok is felvetették, hogy nem akarja-e megszakítani a terhességet, mondván, hogy a kisbaba fogyatékkal élő lesz.

Rosie, az anyuka azonban ragaszkodott a babájához. Rosie speciális nevelési igényű asszisztens Londonban, tehát tudja, hogy mire számíthat. Amikor közölték vele, hogy a babájának csak egy karja lesz és nem lesznek lábai, akkor aggódni és stresszelni kezdett.

Arról azonban egy szemernyi kétsége sem volt, hogy megtartsa a babát. Időnként azonban félelmetes volt számára a terhesség.

“Négy hetente végeztek vizsgálatokat. Szinte minden alkalommal más eredmény jött ki. Ha a munkahelyemen voltam, nem aggódtam, de amint hazaküldtek minket a világjárvány miatt már kezdtem kattogni a dolgon. Az egész terhességem alatt stresszes voltam.”

Végül május 13-án született a londoni Harrow-ban található egyik kórházban, egészségesen. A nővérek egyből megkérdezték tőle, hogy szeretné-e a kezébe fogni. Látták az anyukán, hogy ideges.

Rosie azt mondta, hogy: “ahogy a kezembe adták, egyből megszerettem”.

Végül az egész család elfogadta a kis csöppséget olyannak, amilyen. Rosie-nak van egy lánya és egy fia is, aki autizmussal született. Ő még nem tudja, hogy miként bánjon Henry-vel, de a lány, Alice inkább gondolja az ő saját babájának, mint a testvérének. Rengeteget foglalkozik vele és ápolja.

A nagymama is egyből megkedvelte a kis csöppséget. Nem könnyű öltöztetni, mert a végtagjainál lógnak róla a ruhák, így a nagyi különleges babaruhákat varr és kötöget a számára.

A gyermek végtagjai, vagyis azok hiánya senkit sem zavarnak. Mindenki elfogadta őt ilyennek. Reméljük, hogy ő maga is elfogadja önmagát ha felnő. A kis Henry nagyjából mindenre képes, amire a kortársai. Képes felemelni tárgyakat, megemelni a fejét. Folyamatosan gügyög, mintha beszélne. Az alvókája is teljesen jó. 19:30-kor elalszik és 6:30-or kel.

“Henry jól halad. Nem aggódom a jövőjével kapcsolatban. Tudom, hogy egy kicsit más lesz, de képes lesz megbirkózni a jövőbéli kihívásokkal.”

Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!