Sokan képesek kiakadni azon, hogy egyesek mennyire szeretik kutyájukat. Dédelgetik, mindent megadnak neki, akár fel is öltöztetik és így tovább. De, vajon ezek az emberek elgondolkodtak már valaha azon, miért van ez? Nem valószínű. Véleményük szerint ugyanis nagyon ciki úgy bánni egy kutyával, mintha gyerek lenne. Nos, ki kell, hogy ábrándítsuk őket, mivel ez nem hogy nem ciki, hanem egy csodálatos dolog, emellett pedig tudományos magyarázat is van rá.
A kutyánkat ugyanúgy, feltétel nélkül szeretjük, mint gyermekeinket. Cikkünkben elmondjuk ennek tudományos magyarázatát, hogy többé senkiben ne merüljön fel a kérdés. Hogy lehetséges az, hogy ugyanúgy érzünk egy ember és egy kutya iránt?
Körülbelül harmincezer évvel ezelőtt kezdtük el háziasítani az állatokat. Akkoriban még csak haszonállatként tekintettünk rájuk, de az idő múlásával kialakult egyfajta kötődés az ember és az állat között. Ma már tudjuk, hogy a kutya a legjobb barátunk, de az iránta, irántuk érzett szeretetünk ennél is sokkal több.
A kutatás során az anya-gyermek és a gazdi-kutya kapcsolatot vizsgálták. Mindkét esetben az emberi szempontokat vették figyelembe, azaz az anya és a gazdi részéről végeztek neuroanatómiás vizsgálatot. Ennek lényege az volt, hogy megtudják, mi zajlik aközben, hogy az ember a gyermeke vagy a kutyája fotóját nézi. Természetesen az agynak arra a terültére összpontosítottak, amely az érzelmekért felelős.
Fontos tudni, hogy a kutatás alanyai olyan anyák voltak, akiknek gyermeke két és tíz év közötti, valamint legalább egy éve van kutyájuk. A résztvevőknek az volt a feladata, hogy gyermekükről és kutyájukról is vigyenek magukkal egy-egy fotót, amiket aztán megmutattak nekik. Az agyban létrejövő reakció elképesztő volt, ugyanis az agyuk érzelmekért, együttérzésért, gyengédségért és jutalmazásért felelős régióiban volt kimutatható változás. Abban az esetben viszont, amikor ismeretlen gyerekek és kutyák fotóit nézegették nem volt az előzőhöz hasonló reakció.
Biztosan neked is van egy barátod, aki kicsikémnek, kincsemnek és a többinek szólítja kutyáját. Nos, ugyanez igaz az anyákra is, akik mind a gyermeküket, mind pedig kutyájukat hasonlóképpen becézgetik. Nem véletlen, hogy tanulmány eredménye szerint az anyák érzelmei egyformán erősek voltak mindkét saját fotó láttán.
Azzal mind a magánemberek, mind a tudósok tisztában voltak, hogy szívünkben különleges helye van négylábú kedvenceinknek, most pedig a vizsgálat egyértelműen bizonyította is ezt. Kutyusaink éppen olyanok, mint gyermekeink. Azzal a különbséggel, hogy ők nem nőnek fel és állandóan mellettünk maradnak, egészen életünk végéig. De ugyanúgy segítenek rajtunk, ha magunk alatt vagyunk, ugyanúgy szórakoztatnak, játszanak velünk és nem utolsó sorban önzetlenül szeretnek minket, ahogy mi is őket.
Egy anya ösztönösen gondoskodik csemetéiről, ahogy a kis szőrös élőlényekről is. A gyerekeknek és a kutyáknak is szüksége van a gondoskodásra, arra, hogy etessük, itassuk, ápoljuk, tanítsuk és szeressük őket. Talán most már te is megérted, aki eddig kételkedtél, hogy a kutyatartók, miért nem állatnak tekintik ezeket az imádnivaló teremtményeket, hanem egyenértékű családtagnak, ahogy gyermekeiket is.
