Nagyon sok ember azért nem megy orvoshoz mert fél a fájdalomtól, kellemetlen érzésektől, és olyan eredményektől, ami szintén fájdalommal jár. Sokan a fogorvostól tartanak, és inkább képesek elviselni a mérhetetlen fájdalmat, minthogy meglátogassák a fogorvost. Pedig ma már nem is annyira rémisztőek ezek a beavatkozások, kezelések, mint évszázadokkal ezelőtt. Például ma már lehet érzéstelenítőt kérni, ha tudják magukról a személyek nem igen bírják a fájdalmat, sőt már akkor ad az orvos mielőtt a páciens megszólalna. Ezek sokat segítenek abban, hogy a kellemetlen beavatkozás elviselhetőbb legyen. Persze akadnak más területek, ahol szintén a kellemetlen pillanatoktól tartanak az emberek, ilyen például egy gyomor, végbéltükrözés, urológiai vizsgálat…stb. Régen nem csináltak akkora ügyet a dolgokból, aminek az az oka, hogy akkoriban még nem volt olyan modern az orvostudomány mint napjainkban és bizony szinte semmi sem segítette munkájukat, csak a gyorsaság. Mai cikkünkben összeszedtünk néhány fontos információt, ami a 19. századi orvoslásra volt jellemző.
1, A régi időkben nagyon sok műtétet hajtottak végre, melynek során elkerülhetetlen volt a vérzés. Mivel akkoriban még nem volt olyan fejlett az orvostudomány, így sajnos vérvesztesgében, mások pedig a sokkban vesztették életüket. Akadtak olyanok, akik fertőzést kaptak és abba hunytak el.
2, Mivel a régi korokban nem igen volt érzéstelenítő, sőt azt sem tudták mi az, így az orvosoknak, sebészeknek irtó gyorsan kellett dolgozniuk. Ebből kifolyólag volt olyan műtét, ahol az amputálás mindössze 30 másodpercig tartott.
3, Egy piszkos, higiéniátlan, nem steril műtőben az esetek jelentős részében biztos, hogy a betegek életüket vesztették. Ez persze nem azt jelenti, hogy a tiszta és steril műtőben senki sem hunyt el, viszont jóval kevesebben. 10 esetből “csak” egy eset végződött halállal. A nem megfelelő műtő és a halálozási arány közti összefüggést csak a kor fejlődésével tudták összekötni.
4, Nem csak a sebészek, hanem a borbélyok is végeztek bizonyos sebészeti beavatkozásokat. Ez főleg a háború idején volt jellemző. Mivel sok volt a sebesült, de orvosból kevés volt, így kénytelenek voltak beállni a sorba.
5, Akkoriban még nem voltak olyan spéci eszközök, amivel a vért le tudták volna csapolni, vagy vérmérgezés során meg tudták volna tisztítani, ezért piócákat használtak erre a célra. Ez egy bevett szokás volt a régi időkben, főleg a középkorban.
6, Az orvosok műtéteik során korábban az úgynevezett kéjgázt (nitrogén-dioxidot) alkalmazták, ez azonban hosszútávon nem bizonyult hatékonynak, sőt mellékhatásokat is okozott. Ennek tükrében Sir William Thomas Morton szájsebész az éterrel kezdett kísérletezni, amit akkoriban robbanószerként ismertek. Először állatokon, majd magán kísérletezett, majd saját tesztje után elterjed fájdalommentes foghúzási technikája és özönleni kezdtek az emberek. A történelem őt említi a világ legelső aneszteziológusának.
7, Amikor a sebészek kénytelenek voltak amputálni valaki végtagjait, akkor az eltávolított részt egy fűrészporral teli üvegbe tették, ami felszívta a maradék vért.
8, Régen csak és kizárólag a szegény emberek, maradtak a kórházban megfigyelés alatt. A tehetősebb, gazdagabb emberek ezzel szemben fizettek az orvosnak, hogy otthon felügyeljen rájuk.
9, A középkorban ha eltört egy végtag, akkor nem rakták helyre, hanem egyből eltávolították. Nemcsoda, hogy akkoriban nagyon sok embernek hiányoztak bizonyos tagjai.
10, A kórházakban olyan zsúfoltság volt, hogy az ágyakat nagyon közel tették egymáshoz. Ez különböző betegségek elterjedését fokozta, amiben sokan elhunytak.
11, A legtöbb sebész igenis büszkén viselte orvosi köpenyét, amin a korábban végzett műtétek nyomai voltak láthatók.
12, Volt idő mikor szóba sem jöhetett olyan olyan műtét, amihez fel kellett nyitni a testet. Ennek oka az volt, hogy még nem voltak olyan gyógyszerek, melyek megfelelően tudták volna kezelni a fertőzéseket.
13, Annak idején a műtéteket nem is tekintették gyógymódnak, az orvosokat magas osztálybeliek közé sorolták, a sebészeket viszont egy kalap alá vonták a hentesekkel.
14, Előfordult, hogy egy ember olyan szinten megsérült, hogy nem akart elállni a vérzés. Ez amiatt is lehetett, mert az erei megsérültek. Ilyenkor forró vasalóval, tűzbe rakott piszkafával, vagy forrásban lévő olajjal állították el a vérzést, ami nagy fájdalommal járt.
Na mit szóltok?
