Mindannyian emberek vagyunk. Oktattak minket és bizonyos szabályok szerint élünk. Alap esetben nem szegjük meg a törvényt és tiszteletben tartjuk az erkölcsi normákat. Persze mindnyájan egy társadalomban élünk és képesek vagyunk megsérteni más emberek magánszféráját.
De mi van akkor, ha hagyjuk, hogy az emberek azt tegyenek, amit csak akarnak. Ha mellőznek mindenféle büntetést vagy igazságszolgáltatást? Milyen indulatok törnek elő? Vannak, akik szeretnék ezt kideríteni. Ez a kérdés már foglalkoztatja egy ideje a tudósokat. Több kísérlet is történt a dolog kiderítésének érdekében.
Összegyűjtöttünk nektek pár ilyet.
Mraina Abramović kísérlete:
Ő egy jugoszláv művész. Egy nap úgy döntött, hogy kideríti, mit fognak tenni az emberek, ha uralkodhatnak felette. Az ötlet rém egyszerű volt. Hagyta, hogy más emberek 6 órán keresztül azt csináljanak vele, amit akarnak. Ez a kísérlet Nápolyban 1974-ben történt.
Egy asztalra 72 tárgyat helyezett. Volt köztük rózsa, toll, parfüm, méz, kenyér, szőlő, bor, olló, szike, szögek és egy töltött fegyver is.
Hagyott egy utasítást az asztalon:
Utasítás.
Az asztalon 72 tárgy van, amit a kívánság szerint használhatnak.
Teljesítmény.
Én is egy tárgy vagyok.
A teljes felelősség az enyém.
Időtartam: 6 óra (20:00 – 2:00).
Kezdetben az emberek óvatosak, kedvesek voltak. Ölelgették és virágokat kapott. De amikor látták, hogy a művész nem reagál és nem tiltakozik tovább fajultak a dolgot. Megvágták a ruháját, a haját és még a bőrét is. Később egyre agresszívabbá váltak az emberek. Volt aki pisztolyt kötözött Marina fejéhez és az ujjait a ravaszhoz ragasztotta. Ekkor elfajultak az indulatok az emberek között. Marina kísérlete megmutatta, hogy még a legközönségesebb, barátságos és egészséges emberek is rettentő erőszakos dolgokra képesek.
Sokat számít a gyermekkorunk minősége.
Egyes családokban a gyermekeknek nincs joga, míg máshol mindent megtehetnek, amit csak akarnak. Ilyen esetekben a gyerekek meg vannak győződve arról, hogy neki is így kell majd viszonyulnia a saját gyerekeihez. Sok esetben szülőként igyekeznek kompenzálni a rettenetes elnyomó gyermekkort. Fontos megtalálni egy középszintet. Szükség van a gyermek szabadságára, ugyanakkor tanítani kell arra őket, hogy tiszteljenek másokat.
Skót tanár és író, Alexander O’Neal magyarázta el a szülők szabadsága és az abszolút szabadsága közötti különbségeket.
A tanár elmagyarázta, hogy az önszabályozás nagyon fontos. Csak egy buta ember adna gyufásdobozt egy gyermek kezébe és ha az ötéves lányod szeretne varrni egy ruhát a kedvenc dzsekidből, akkor azt sem hagyod. Keresni kell alternatív megoldásokat. Adj neki olyan ruhát, amit már nem viselsz.
Fontos, hogy biztosítsuk a gyerekek szabadságát, de meg kell mutatnunk nekik, hogy mindennek vannak korlátai és határai. Ezek átlépése veszélyt jelenthet az egészségre vagy a szabadságára.
Nem a büntetés súlyossága félelmetes, hanem az elkerülhetetlenség.
Pszichológusok szerint a büntetés súlyossága nem annyira ijesztő, mint annak elkerülhetetlensége. Nem minden bűncselekményt oldanak meg. A gyilkosságok 75%-a letartóztatással ér véget. Az Igazságügyi Hivatal szerint 2005-ben Amerika 30 államában a szabadon bocsátott foglyok 68%-át 3 éven belül újra letartóztatták. Ezek a statisztikák évről-évre megismétlődnek. A fogvatartottak úgy gondolják, hogy másodjára úgy sem kapják el őket.
Erről szól Oscar Wilde Dorian Gray-el kapcsolatos műve. Ott bármi rosszat tesz a főszereplő, csak a róla készült festményen látszik meg. Az igazi emberen soha.
Dosztojevszkij regényének, a Bűn és bűnhődésnek is a címe azt jelenti, hogy minden bűncselekményt büntetni kell. A megbocsátás csak újabb bűncselekményekhez vezet.
A filmekben:
A kísérlet című filmben 26 önkéntes játszik szerepet. Őrök és fogvatartottak. Az őröknek mindent szabad, míg a fogvatartottaknak alárendelt szerep jutott. Az őrök olyan jól játszották a szerepet, hogy szadistává váltak. Ez pedig egy valós kísérlet alapján készült film. A börtönök igazgatóik is írnak hasonló dolgokat a naplóikban. Ezekre nincs magyarázat. Csupán az emberi ösztön.
Könnyebb agressziót mutatni, mint békét.
Miért kezdik egymást gyűlölni az emberek? Egy pszichológus kereste a választ erre. A gyerekek nyári táborában kialakult konfliktusokat modellezte. A kísérlet alatt a gyerekeket két csoportra osztották. Egy versenyben csak egy csapat győzhetett.
Hamarosan megindult a csoportok közötti viszály. Harcoltak egymással és gyűlölték egymást érte. Ezután a játékvezető olyan helyzeteket teremtett, melyeket közösen kellett megoldaniuk. Például együtt kellett tolniuk a “váratlanul lerobbant” buszt. Megállt a viszály, de eltartott egy darabig.
Talán emiatt volt viszály Harry Potter és Draco Malfoy között is. Ők ezt az ellenségeskedést már az otthonuk óta magukkal vitték. Minden diák számára megtiszteltetés volt bizonyítani, hogy házuk a legjobb.
Miért történik mindez, és hogyan lehet megakadályozni?!
Az emberek azért mutatnak agressziót, mert félnek a világtól és féltik magukat. Az erős és magabiztos személy soha nem akadályozhatja egy másik ember szabadságát. A félelem az embereket védi és ez tesz agresszívvá.
Szerepet játszunk mindnyájan. Olyat, melyet a társadalom diktál. Jó ha olyan emberek vesznek körül, akikkel megoszthatod a félelmeidet. A félelem lezárja a többi érzelmet és szabadjára engedi a dühöt. Különösen akkor, amikor tudják, hogy nem lesznek megbüntetve.
Úgy bánj másokkal, ahogy elvárod, hogy veled bánjanak. Ez igaz a szavakra is. Nem mondtunk azt és úgy, ahogy akarjuk.
Akármit is teszünk, vállalnunk kell érte a felelősséget.
Mit gondoltok? Érdekes volt a cikkünk? Írjátok meg a véleményeteket.
