1789-ben tervezték meg magát az épületszerkezetet és utána éveken át építették, hogy az elmegyógyintézetet, az 1800-as évek elejére felhúzzák. Így is lett, de csak 1834-ben nyitotta meg kapuit Szardínia királya a katonaság számára, 1870-ben körülbelül kétszáz betegnek nyújtott ellátást.
Rájöttek, hogy az épület nem tud több ember számára helyet biztosítani, ezért az 1900-as években három újabb szárnyat kapott.
De nem is annyira régen, 1981-ben azaz, 37 évvel ezelőtt zárta be kapuit.
A főépületnek tervezett részben, a mai napig vannak, olyan szerkentyűk, tárgyak, berendezések, amivel a szellemi problémákkal küzdő pácienseket kezeltek.
Ezek a berendezések annyira megőrizték régi formájukat, hogy ennyi idő után is jó állapotban vannak.
Valószínű ez volt az irattár.
Úgy néz ki ez a szoba, mintha pénztárként funkcionált volna.
Hosszú folyosó, melynek falain a vakolat már omladozik.
Látható, hogy az épületet, már majdnem benőtte teljesen az erdő.
Nehéz elképzelni, mire használhatták ezeket a dunsztosüvegnek látszó tárgyakat.
Vajon ezzel az eszközzel milyen vizsgálatokat végezhettek a pácienseken?
Ebben a székben valószínű rengeteg beteg megfordult már az évek alatt.
Látszik a padlón a szétszórt papírok halmaza, ami az egyik elbeszélgetős teremben volt.
Ezek a dobozok, biztos a régen ott élt betegek adatait és kórlapjuknak információit tartalmazza.
