Brit kutatók azt vizsgálták, hogy vajon mennyi mindent árul el az ember személyiségéről az emojik használata. A kutatás során kiderült, hogy rengeteg dolgot meg lehet tudni valakiről csupán abból, hogy milyen hangulatjeleket kedvel és milyen gyakran használja azokat.
Komolytalannak is tűnhet az emojik használata, napjainkra mégis beleették már magukat a mindennapi kommunikációba. Már komoly pszichológiai kutatások is készültek arról, hogy egyáltalán min múlik az, hogy ki mennyi és milyen típusú emojit használ, valamint, hogy milyen élethelyzetben alkalmazza ezeket. Most azonban egy másik kutatás készült arról, hogyan látnak minket mások attól függően, hogyan alkalmazzuk ezeket a hangulatjeleket, illetve, hogy mindez mennyire egyezik meg azzal, amilyennek saját magunkat tartjuk.
Az Edge Hill Egyetem kutatói nemrégiben emojihasználati szempontból vizsgáltak egy csapat diákot. Első lépésben az alanyoknak egy tesztet kellett kitölteniük arról, hogy milyennek látják saját magukat, milyen a személyiségük, stresszesek-e, szoronganak-e valami miatt vagy, hogyan értékelik helyüket a baráti társaságukban. Ezt követően megnézték közösségi oldalukat, hogy azon hogyan kommunikálnak barátaikkal.
Az eredmények alapján azok, akik szerethetőnek és kedvesnek tartották magukat, gyakrabban használtak ilyen hangulatjeleket, mint azok, akiket szinte egyáltalán nem érdekelt, mit gondolnak róluk mások. Az utóbbiak alapvetően kevesebb emojit használnak, ezek pedig inkább szomorúságot vagy nemtörődömséget fejeznek ki, mint boldogságot.
A pozitív emojik használata tükrözi az ember valódi személyiségét. A hangulatjelek használatával el szeretnék érni, hogy a beszélgetőpartner is jobban érezze magát, valamint őket is pozitív fényben tüntesse fel. A közösségi oldalakra ez kifejezetten igaz, ugyanis nagyobb tömegeket lehet elérni egy-egy bejegyzés alkalmával, ha a megosztó emojikat használ.
Azok a diákok, akik nem foglalkoznak mások véleményével, gyakrabban alkalmaztak negatív hangulatjeleket, még a közösségi médiában is. A szakemberek szerint ennek oka az, hogy ők inkább a saját személyiségükkel törődnek, nem azzal, hogy milyennek látják őket mások.
Arra is fény derült, hogy a diákok összességében nagyon is hasznos eszköznek tartják a hangulatjeleket, illetve alkalmazásukkal sokkal könnyebben kifejezik saját érzéseiket is. a kutatók úgy vélik, hogy az emojihasználat és az autizmus kapcsolatát is érdemes lenne megvizsgálni, ugyanis előfordulhat, hogy a társadalmi jeleket gyengébben értelmező autizmus spektrum zavarral küzdő emberek könnyebben tudják kifejezni magukat a hangulatjelek segítségével.
A szakemberek a vizsgálat utolsó fázisában megkértek egy másik csapat diákot, hogy a hangulatjelek használata alapján értékeljék az eredeti diákcsoport személyiségét. Eszerint, a mosolygós és vidám emojihaszálókat kedvesebbnek, nyitottabbnak és lazábbnak értékelték, ami azonban nem egyezett meg azzal, amit a tanulók önmagukról állítottak. A legnagyobb egyezés a nyitottságban és a kedvességben volt, amennyiben valaki ezt mondta magáról, az valószínűleg a külső szemlélőknek is leesett, csupán az írásbeli kommunikáció alapján is.
