Mary Ann Bevan egy rendkívül kivételes személyiség volt, akinek a történetét ehhez képest csak nagyon kevesen ismerik.

Mary 1874. december 20-án született Londonban, egy nagy és szegény családban. Emiatt már nagyon fiatalon munkát kellett vállalnia: ápolónőként dolgozott az egyik kórházban. Nagyon vonzó fiatal hölgy volt, akinek nagy álma volt, hogy saját családja lehessen. Erre 29 éves koráig kellett várnia, amikor is Thomas Bevan feleségül vette őt. 4 gyermekük született az évek során.


Sajnos azonban Mary-nek nem úgy alakult az élete további részi, ahogyan azt szerette volna, ugyanis 32 éves korában az akromegália tünetei kezdtek jelentkezni nála. Ez egy nagyon ritka endokrinológiai betegség, amely jellemzője a növekedési hormon túltermelődése, ezáltal pedig a különböző testrészek (többnyire a csontok) rendellenes növekedése. Ez ma már gyógyítható, de a 20. század elején az orvosok még nem tudtak sokat a betegségről.
Mary arcvonása teljesen megváltozott, rendkívül erős fejfájások gyötörték, sőt, még a látása is megromlott, mindemellett pedig szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy szépsége napról-napra elhalványul. Ő azonban nem adta fel, hiszen a családjának szüksége volt rá.


A férje mindvégig mellette volt, támogatta őt, ám sajnos 11 év házasság után, 1914-ben váratlanul elhunyt, Mary pedig egyedül maradt a 4 gyermekével, rendkívül rossz anyagi körülmények közt.

A napjai munkakereséssel teltek, azonban a betegsége miatt senki sem alkalmazta, sőt, rendszeresen sértegették is. Végül, miután már mindent megpróbált, elhatározta, hogy elindul a "Legrondább Nő" című versenyen, hiszen a győztesnek nagy jutalom járt. Végül sajnos - vagy nem sajnos - nem nyerte meg.


Ám a verseny nagy hírnevet hozott számára és 1920-ban Sam Gumpertz munkát ajánlott neki az Egyesült Államokban, egy Coney islandi cirkuszban. Akkoriban ugyanis nagyon népszerűek voltak az olyan fellépők, akiknek  valamilyen testi rendellenességük volt. Mary elvállalta a munkát és hamarosan ő lett az egyik leghíresebb fellépő. Sajnos ez a jó fizetés mellett rendkívül sok sértegetéssel, megaláztatással is járt. Ám ő ezt mind egy szó nélkül tűrte, csakhogy eltarthassa a gyerekeit. Ez adott erőt számára.


Mary élete végéig a cirkuszban maradt és csak egyetlen egyszer tért vissza Európába, az 1925-ös Párizsi Világkiállításra, ahol szintén hasonló szerepben kellett fellépnie.

Végül a nő 1933-ban, 59 éves korában hunyt el. Azt kérte a gyermekeitől, hogy Londonban temessék el, amit teljesítettek is: a Brockley-temetőben helyezték végső nyugalomra.


Rendkívül kivételes személyiségre utal az, hogy nehéz sorsa ellenére Mary egyszer sem tört meg, egyszer sem adta fel és még az sem tántorította el attól, hogy eltartsa gyermekeit, hogy rendszeresen illették a "világ legrondább nője" címmel.

Mit gondolsz erről? Írd meg hozzászólásban!