Oksana Masters élettörténete példaértékű lehetne minden ember számára. Ha olyan emberek vesznek körül, akik szeretnek, segítenek és támogatnak, akkor szinte bármire képesek lehetünk az életben. A célok eléréséhez rengeteg kitartásra és akaratra van szükség. Ahelyett, hogy otthon üldögélsz és sajnáltatod magad, inkább szedd össze minden erőd és harcolj azokért a dolgokért, amik fontosak számodra. Pontosan ugyanezt tette Oksana is, akinek valóban lett volna oka keseregni, de nem ezt tette.

Oksana Ukrajnában, Hmelnickij városában látta meg a napvilágot egy vele született betegséggel. A lánynak eltérő hosszúságú lábai voltak, ezen kívül pedig mindegyik lábfején hat-hat lábujj volt, melyek össze voltak nőve. A kórházi orvosok úgy gondolták, ez a betegség az 1986-ban történő csernobili katasztrófának az eredménye.



A fiatal lányt biológiai szülei egy árvaházba adták, mert úgy gondolták ők képtelenek megadni azt az életkörülményt neki, ami egy sajátos nevelési gyermeknek kell. A kis Oksana hét esztendőt töltött el az árvaházban, ahol rendszeresen bántalmazták őt a társai. Már kezdte feladni a reményt, hogy valaha is szerető családba kerül, ám egy bizonyos Gay Masters nevű nő meglátta a fotóját és egyből tudta, hogy szeretné örökbe fogadni. Viszont a szigorú ukrán örökbefogadási törvények miatt ez nem ment olyan egyszerűen, és Oksananak még két hosszú évet kellett várnia arra, hogy Gayhez költözhessen.



Szerencsére gyorsan elrepült ez az idő, és végre egy családdá válhattak. Oksana egészen Amerikáig ment, hogy újdonsült anyukájával lehessen, akit nagyon hamar „anyának” kezdett hívni. Mivel Oksananak a betegsége miatt rendszeresen fájt a lába ezért Gay elvitte egy orvoshoz, aki sajnos nem látott más megoldást, mint a lábai eltávolítását. Szerencsére a lány nem traumaként élte meg ezt az esetet, hanem pont ellenkezőleg hatalmas lehetőségeket látott maga előtt. A műlábaknak köszönhetően végre teljes értékű gyermek lehetett. Miután megszokta a lábait, elkezdett sportolni, ám teljesítményében egyedül édesanyja hitt.



A lány elkezdett kenuzni, majd olyan gyorsan fejlődött, hogy 2012-ben megnyerte a Londonban tartott nyári paralimpiai versenyt. Ezután elkezdett érdeklődni a sífutás iránt, és ezüstérmet szerzett a 2014-es téli paralimpiai játékokon Sochiban. Ezen kívül több biatlon versenyen is indult, ahol negyedik, illetve nyolcadik helyezést ért el. Az eredményei és a kitartása miatt példakép lett a többi ember életében.



Oksana ugyanolyan jólelkű, mint az anyukája, így nem csoda, hogy feltett szándéka volt segíteni másokon. Például visszautazott Ukrajnába, ahol olyan katonákkal találkozott, akiknek komoly sérülések miatt el kellett távolítani a lábát. Elmagyarázta nekik, hogy ez a helyzet, még nem akadályozza meg őket abban, hogy elérjék álmaikat és teljes értékű életet éljenek, szimplán csak akarni kell! A sportolónő azt is elhatározta, hogy Ukrajnából fog majd gyermeket örökbe fogadni, hogy segítsen az árvaházakban élő fiatalokon, akiket biológiai szüleik otthagytak, mert valamilyen betegségben szenvednek.



Hatalmas lelke és szíve miatt Oksana tiszteletet, valamint elismerést érdemel!