FIGYELEM FELKAVARÓ KÉPEK !
A 46 éves Claire Vickers, , és barátja mindketten súlyos sérüléseket szenvedtek el, miután betörtek egy vízi-csúszdába egy éjszakai dorbézolás után.
A páros a park üzemeltetőjét okolja a horrorisztikus balesetükért, a zárva tartás idején a biztonsági intézkedések hiányára hivatkozva.
A nő nyilatkozata szerint kártérítés járni nekik , a hosszú , két éves felépülési időre a balesetük után.
A nő két órán volt a csúszdába ragadva , a sípcsontja kilógott a lábából, a bokája pedig eltört, míg barátja, a 44 éves Barry Douglas a szárkapocscsontját és mindkét bokáját eltörte.
Ők ketten augusztus 4-én egy italozós estére indultak, de Claire szerint ez lett a “legszörnyűbb élmény”, amit valaha átélt.
A páros hajnali 2 órakor tört be a hampshire-i Aldershot Lido strandfürdőbe, mert azt hitték, jó móka lesz lecsúszni a csúszdán.
Miután a tetejéről fröcsköltek le némi vizet, hogy extra sebességgel tudjanak haladni, Claire és Barry együtt léptek be a csőbe, azt gondolván, hogy szabad az út előttük.
Azonban mielőtt kiértek volna az alján, a lábuk beleütközött a kijáratnál elhelyezett akadályba.
Azután mentették ki őket, hogy a rendőrség felé bejelentés érkezett a medencében szórakozó “gyerekek” miatt.
Claire azt mondta: “Nem tudtam tisztán gondolkodni sem, a fájdalom gyötrelmes volt.”
“Olyan volt, mint egy jelenet egy horrorfilmből.”
A jobb lába teljesen eltört, így a sípcsontja kilógott a bőréből, és a bal lábfejében minden csontot összetört.
“Mit fogunk csinálni? Mit fogunk csinálni?” – mondogattam sokáig” – mondta Claire.
“Csak kopogtam és kopogtam, és mivel a lábamból lógott ki a csont, próbáltam azt is megtartani.”
Barry hozzátette : “A fájdalom elviselhetetlen volt, ez volt az egyik legborzalmasabb élmény, amiben valaha is részem volt.”
A páros közel két órán át maradt az cső belsejében rekedve, kínjukban sikoltozva és a saját vérükben ülve.
Végül három rendőr mentette ki őket, akiket a közelben lakók hívtak ki, akik jelentették, hogy gyerekek törtek be a strandfürdőbe.
Claire azért osztja meg történetét, hogy mások ne kövessék el ugyanazt a hibát, mint ő.
A nő azt mondta: “Még mindig rémálmaim vannak emiatt, most, egy hónap elteltével is.”
“Majdnem fejjel előre mentem, meghalhattam volna.”
Az ötgyermekes anyuka, Claire négy órát töltött a kocsmában, mielőtt Barryvel találkozott volna a házában, hogy még néhány italt igyon.
Hajnali kettő körül azt javasolta, hogy próbáljanak meg betörni a mindössze öt perc sétára lévő strandfürdőbe egy gyors fürdőzésre.
A targoncavezető Barry beleegyezett, és átmásztak az uszodát körülvevő kerítés alatt, mielőtt beugrottak volna a medencékbe.
A már túlzottan jó kedélyű Claire ezután azt javasolta, hogy próbálják ki magukat a hosszú sárga csúszdán.
Átmásztak a csúszdakapun, és felmentek a lépcsőn, mielőtt Claire leült, Barry pedig átkarolta a lábát, hogy együtt csússzanak.
Mivel a víz le volt kapcsolva, Claire lefröcskölt egy kicsit a lábfürdőből a csúszdán, hogy extra csúszós legyen, és hogy segítsen egy kis sebességet elérni.
Lerohantak, de legnagyobb rémületükre látták, hogy a cső kijáratánál egy sorompót állítottak fel.
Mielőtt reagálni tudtak volna, mindkét lábuk belecsapódott.
Claire jobb lábán a letört sípcsont kiugrott a bőréből, a bal lábát pedig teljesen összetörte.
Azt mondta: “Soha nem fogom elfelejteni, amit láttam.
“Ekkor már ömlött a vér, és kezdtem eszméletlenül fázni és elveszíteni az eszméletem.”
“Többször Barry-re néztem, de nem mozdult és nem adott ki semmilyen hangot.”
“Mikor jobban megnéztem láttam , magzat pózban van és csendben, ekkor azt hittem, hogy mindketten meghalunk a csúszdában.”
“Emlékszem, arra gondoltam, hogy senki sem fog ránk találni.”
Barry mindkét lábát és lábszárát is eltörte a becsapódás, és mindketten felsírtak a fájdalomtól.
Barry azt mondta: “Próbáltam felemelni a lábam, de sötét volt odabent, láttam, hogy a lábam csak úgy összecsuklik.
“Azt hittem, meg fogok halni.”
Az egykori pultos Claire megpróbálta összetartani eltört lábát, miközben a csövet ütve dörömbölt és kiabált a segítségéért.
“Minden alkalommal, amikor kopogtam , elengedtem a lábam és a sípcsontom, és még több vér jött ki” – mondta.
“Minden egyes mozdulatnál éreztem, hogy minden csont ropog a lábamban.
“A lábam lógott lefelé, ekkora már teljesen szétesettnek tűnt”.
Hajnali 3 óra 46 perckor három Hampshire-i rendőr indult utána nézni egy bejelentésnek, amit aggódó lakosoktól kaptak hívást, akik szerint gyerekek törtek be a medencébe.
Claire addig kiabált segítségért, amíg a rendőrök át nem néztek a csúszda tetején, és meg nem látták, hogy az alsó, fedetlen részen a korlát mögött rekedtek.
Mentőket hívtak, akik a csúszda oldalán átemelték őket a mentőautóba.
A camberley-i Frimley Park kórházba szállították őket, de sérüléseik túl súlyosak voltak az ottani kezeléshez, ezért a Tooting-i St George kórházba szállították őket.
” A fájdalom azóta is kísért engem.” – mondta Claire.
“Soha életemben nem éreztem még ilyen fájdalmat – pedig öt gyereket szültem.
A kórházban arra ébredt, hogy lánya, a 24 éves Elle a 22 éves nővérével, Shannonnal együtt zokogott felette.
“Hallottam, ahogy Baz a szomszédos fülkében kiabál a fájdalomtól, miközben az orvosok dolgoztak rajta, hálát adtam Istennek, hogy életben van.
“Ekkor már mindkét lábamon teljes kötés volt, és tényleg azt hittem, hogy nem fogok újra lába állni.”
Claire két és fél hétig maradt a kórházban lábadozni, a jobb sípcsontjához egy fémrudat kötöttek, a bal lábába pedig lemezeket tettek.
Most már nem kell gipszet viselnie, de még hat hétig biztosan nem lesz képes járni, Barry pedig ideiglenes szállásra költözött, ahol felépülhet.
Claire és Barry reméli, hogy szörnyű történetük másokat is elrettent attól, hogy ugyanezt tegyék.
Barry elmondta: “Szerencsés leszek, ha életemben még egyszer vízicsúszda közelébe mehetek.
“Még a gondolatától is rémálmaim lesznek, ha arra a helyre gondolok .”
Claire hozzátette: “Ne csináld – idióták vagyunk.”
Sem Claire sem Barry-vel szemben nem történt rendőri intézkedés, de az eset részleteit a jelenlévő rendőrök eljuttatták a Lidó földtulajdonosának.
Ők azonban úgy döntöttek jogi lépéseket tesznek a csúszdapark vezetésével szemben.
Claire egy reggeli műsorban kifejtette , hogy “szerencsés-nek” mondhatja magát, hogy több műtét után még a lábával ébredt fel.
” A baleset teljesen megváltoztatta az életemet. Aktív nagymama voltam, most nem tudom elvinni sétálni az unokáim.”
“Aznap este nem terveztem, hogy elmegyek, csak úgy megtörtént – és ez már korábban is megtörtént más emberekkel, úgyhogy úgy gondolom, hogy valamit tenni kellene ellene.”
Barry felidézte, hogy a láncok nem voltak bezárva, hogy feljusson a lépcsőn , ott kellene lennie a biztonsági szolgálatnak. A kerítést biztosítani kellene, a jogi lépéseket megtettük”.
A műsorvezető azonban mindkettőjüket szembesítette, és azzal érvelt: “Trükkös a dolog, hiszen eleve nem kellett volna ott lennetek – nem vontak felelősségre benneteket, amiért szerencsétek van…”.
A műsorvezető Phillip Schofield azonban mindkettőjüket szembesítette, és azzal érvelt: “Trükkös a dolog, hiszen eleve nem kellett volna ott lennetek – nem vontak felelősségre benneteket, amiért szerencsétek van…”.
Claire viszont visszavágott: Mindenki követ el hibát, mindenki volt részeg már életében egyszer, és hozott egy buta döntést, ez is ilyen volt.”
