Hirdetés

Az egész olyan volt, mint egy Disney-mese. Nászútjuk első napján, a floridai napsütésben megfogta a férje kezét, és az aranyló homokban sétálgattak. A 24 éves férfi még soha nem látta az óceánt. Teljesen megfélemlítette a hatalmas, végeláthatatlan víztömeg.

“Elképesztő volt, így együtt lenni. Olyan szerelmesek voltunk, hogy úgy éreztük, soha semmi rossz nem történhet. Ez soha nem fog véget érni. Legyőzhetetlennek éreztük magunkat a szerelemtől.”

Az ifjú feleségnek, Cheyenne-nek fogalma sem volt arról, hogy hamarosan szörnyű tragédia következik be. Három nappal azután, hogy fogadalmat tett, megözvegyült.

A pár először 2016-ban találkozott az egyetemen. Férje, Dalton lelkésznek tanult. 2018 tavaszán jöttek csak össze.

“Dalton kedves és türelmes volt. Mindig, mindenkinek segíteni akart. Egy három órás randevú után megkért, hogy legyek a barátnője. Azonnal igent mondtam.”

Nem kellett sokáig várnia. 2019. január 3-án Dalton egy parkba vitte és egy ajándékkal lepte meg. Egy képkeret volt. Belül egy képrejtvény, melyen az állít, hogy “Cheyenne, leszel a feleségem?”

Cheyenne-t földöntúli boldogság járta át. Egyből bele is vágott az esküvőszervezésbe. Azt hitte, hogy az egész csupán egy álom.

2019. július 27-én mondták ki a boldogító igent. Floridába mentek nászútra. Dalton még soha nem látta az óceánt. Csak kis tavakban fürdött addig. Teljesen ijesztő volt számára a hullámzás.

Második nap már bemerészkedtek az óceánba. Egy hatalmas hullám jött és behúzta a férfit a mélyebb vízbe. A lány minden nyarát a vízparton töltötte, így pontosan tudta, hogy mi ilyenkor a teendő, de Dalton nem. A férfi pánikba esett.

A lány megpróbált odaúszni, hogy segítsen az elmerült férfin. A pánikba esett Dalton megragadta a lányt és a mélybe húzta. Cheyenne kiszabadult a szorításból és a felszínre úszott, hogy segítségért kiáltson. Egy vízimentő már úton volt. A lány tudta, hogy ha egy percig még képes a férfit a felszínen tartani valahogy, akkor megmenekülnek.

“Kétségbeesetten könyörögtem az égieknek, hogy az életmentő gyorsabban érjen oda. Próbáltam végig gondolni, hogy mit lehetne tenni, hogy életben maradjunk, de valójában már csak a csodáért imádkoztam.”

Dalton másodjára is megragadta a lányt. Húzta a haját. Cheyenne-nek muszáj volt kiszabadulnia a férfi szorításából és ellöknie magától. Ezt a mai napig sajnálja, de ha hagyja, akkor mindketten meghalnak.”

“Ekkor még egyszer utoljára hozzám szólt, hogy elfáradt és végül elvesztette az eszméletét. Akkor úgy éreztem, hogy jobb lenne meghalni Daltonnal, mint nélküle élni.”

Nem sokkal később Cheyenne is elájult. Addigra odaért hozzájuk a vízimentő és kihúzta őket a partra. A lány már a kórházban tért magához. Az orvos közölte vele a rossz hírt. Csak neki sikerült túlélnie.

“Azt hittem, hogy ez valami vicc. Sírni akartam, de nem tudtam, mert nem hittem el, hogy ez megtörtént. A rendőrség is megkeresett. Ekkor már az is megfordult a fejemben, hogy azt fogják hinni, hogy én öltem meg. Szerencsére a nyomozók kedvesek és kegyesek voltak.”

“A szüleivel találkozni is nagyon fájdalmas volt. Az egész helyzet teljesen abszurd. Mélyen tombolt még bennem a fájdalom. 3 napig voltam házas. Augusztus 10-én temettük el Daltont. A temetésen több mint 600 ember vett részt.”

“Bárcsak többet tehettem volna. Mindenki azt bizonygatta, hogy helyesen cselekedtem, de én nem ezt érzem. Bűntudat van bennem és fájdalom. “

Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!