Egy olyan világban élünk, amiben már minden az emberek körül forog. Pontosan emiatt nem vesszük észre, mekkora hatással vagyunk a különböző állatfajok fejlődésére. Például az anyamedvék kénytelenek egy évnél hosszabb ideig a bocsaikkal élniük, hogy növeljék számukra a túlélési esélyeket, a halak pedig szándékosan maradnak kisebbek, hogy a halászok ne fogják ki őket. Az emberi beavatkozások miatt az állatok kénytelenek voltak ezekhez a körülményekhez alkalmazkodni, hogy hosszabb ideig élhessenek. A mai cikkünk pontosan róluk fog szólni, hogy bemutassuk mily módon változtatjuk meg a földön élő állatvilág fejlődését.

Egy orangután, aki megtanult halászni.

Egy emberek között felnőtt orangután megfigyelte, hogyan halásznak a halászok. Ezek után megpróbálta egy lándzsa segítségével elkapni a vízben úszó halakat. Igazság szerint ez nem az első alkalom, hogy a főemlősök emberek által használt eszközöket vettek igénybe élelemszerzés céljából.



A vörösbegy és a széncinege megtanulta, hogyan lophatnak tejest az üvegekből.

A 20. század elején, a vörösbegyek és a széncinegék megtanulták, hogyan jussanak át a tejesüvegek kupakjain, hogy "élelemhez" jussanak. Mivel az emberek felfigyeltek erre, ezért műanyag fóliákkal zárták le a kupakok alatti nyílást, hogy megakadályozzák a rablást. A legérdekesebb, hogy a vörösbegyek megtanították rokonaikat is erre a kis trükkre.



A svédeknél bevezetett új vadászati törvény miatt a medvemamáknak más módon kellett felnevelnie a bocsukat.

Svédországban egyre több medvebocs él egy évnél hosszabb ideig az anyjával, mert a svédek egy olyan törvényt hoztak be, hogy az egyedül kóborló medvéket engedély fejében lelőhetik. Emiatt a medvemamák egy évnél hosszabb ideig gondoskodnak a bocsaikról, hogy ezzel is növeljék a túlélési esélyüket. Viszont ennek ellenére mégis az emberek közelségét választják, mert nem akarnak összetűzésbe keveredni az erdőben barangoló hím példányokkal, akik rendszeresen rátámadnak a bocsokra.



Ha a csimpánzok zenét hallgatnak simán kitalálnak egyedi sajátossággal rendelkező dallamokat.

Barney a csimpánz egy tanulmány alanya volt, akinek a tudósok napi szinten zenét játszottak le. Egyik nap megfogta a szobában lévő dobverőket és egyedi dallamot kezdett el dobolni. A kutatók teljesen megdöbbentek, miután rájöttek, hogy Barney nem csak úgy ütögeti a dobokat, hanem szabályos, ritmusos dallamot játszik.



A japán halászok miatt lett a rákoknak szamuráj fej alakú páncélja.

Egy legenda szerint a japánban található rákok páncélja a halászok miatt alakult ki úgy, mintha az egy szamuráj arcát ábrázolná. A japánok úgy gondolták, hogy ezekbe a tengeri élőlényekbe a Dannoor csatában elhunyt szamurájok lelkei költöztek. Miután a halászok ilyen rákokat fogtak ki, azonnal visszadobták őket a vízbe. Egy tudós szerint ezek a rákok már külön fajt alkotnak, akik egytől egyig úgy néznek ki, mint az ősi harcosok.



A békák megtanultak savas esős pocsolyákban élni.

Kutatók egy csoportja felfedezte, hogy már több kétéltű faj is megtanult együtt élni a savas bázisú eső pocsolyákkal, sőt ezt a különleges képességet tovább is tudják adni a következő generációknak. A savas eső egyébként az ipari gyárak károsanyag-kibocsátása miatt alakult ki.



A macskák már több ezer éve megtanulták, hogy különböző hangokat adjanak ki az emberek manipulálására.

A kutatók rájöttek, hogy a macskák különböző hangokat adnak ki, ha valamit el szeretnének érni. Egy tucat macska nyávogását vették fel és megmutatták azt egy önkéntes csoportnak, hogy belőlük milyen érzelmeket váltanak ki. Kíváncsiak voltak arra, hogy zavaró, bosszantó, vagy kellemes érzés alakul-e ki bennük. Egy későbbi tanulmányból kiderült, hogy a háziasított cicák eltérő hangon nyávognak, ha ételre vagy simogatásra vágynak. Viszont a vadon élő társaiknál ez a fajta nyávogás egyáltalán nem alakult ki.



A fecskék a kisebb szárnyuknak köszönhetik fürgeségüket.

Charles Brown biológus több évtizede tanulmányozza a városi fecskéket és arra a következtetésre jutott, hogy a szárnyaik és farkuk mérete befolyásolja a gyorsaságukat. Kiderült, hogy a rövidebb szárnnyal és farokkal rendelkező madaraknak kevesebb idő is elég ahhoz, hogy elrepüljenek egy közeledő autó elől, ám a hosszabb szárnyú társaik már nem voltak ennyire szerencsések.



A halak egyre kisebbek lesznek, hogy elkerüljék a halászhálókat.

A halászok többnyire nagy halakat szeretnek kifogni, ám ezek a vízi élőlények egyáltalán nem akarnak az emberek martalékává válni, ezért saját maguk fejlesztették ki azon képességeiket, hogy sokkal kisebbek méretűek maradjanak, mint évtizedekkel ezelőtt élő őseik.



Te gondoltad volna, hogy az emberiség ily módon hat az állatvilágra?