Az idén megjelent Csernobil című sorozat hihetetlen sikeres volt. Az IMDB pontszáma alapján a világon jelenleg a legjobb. A sorozat a híres ’86-os atomerőmű-baleset eseményeit dolgozza fel. Hogy mennyire sikerült valósághűen átadni az ott történt dolgokat az máig vitatéma. Sok tudós boncolgatja a témát azóta is.
Mostani cikkünkben a sugárbetegségről lesz szó. Mennyire volt a filmben “helytálló” ennek a szörnyűségnek a bemutatása.
Miért veszélyes a sugárzás?
A földön folyamatosan jelen van egy természetes sugárzás. Egyes instabil részecskék még a Nagy Bumm idejéből származnak és a felezési ideje megegyezik az Univerzum korával. Normális szinten ez nem veszélyes az emberre.
Az atombombázások és az atomkatasztrófák során történő sugárzás viszont már halálos. A radioaktív magok bomlásával termelt energia kiüti a sejtek atomjait, amitől az megsérül és funkcióját veszti.
Hogyan nyilvánul meg a sugárbetegség? Mik a tünetei?
A betegség első jelei a hányás, hányinger, dezorientáció. Ezek általában akkor jelentkeznek, amikor a radioaktív részecskék bejutnak a bőrön keresztül, vagy a belélegzett levegővel együtt a szervezetbe. Ezért fontos ilyenkor, hogy az első teendő a ruhák eltávolítása és a mosdatás. Nagyobb dózisok esetén már vérátömlesztés és csontvelő-transzplantáció kellhet.
Különleges sugárfertőzés esetén a DNS-szál is károsodhat. Ez szöveti degenerációhoz és tumorok kialakulásához vezet. A csírasejtek kromoszómáinak meghibásodása öröklődhet és a következő generációkban mutációkhoz vezethet.
Hogyan lehet védekezni ellene?
Ez a sugárzás fajtájától függ. A sugárzás intenzitása az anyagokon való áthaladáskor csökken. Alfa sugárzás esetén nem kell védekezni, Béta sugárzás esetén az alumínium és az üveg elegendő. Gamma vagy röntgensugárzás ellen ólmot, volfrámot. Nagy aktivitású gamma-sugárzók ellen már több méter vastag vízréteget, ólmot és betont használnak. Jussanak eszünkbe a régi, föld alá épített betonbunkerek.
Hogy lehet megállítani a fertőzött anyagot?
Először is mechanikusan eltávolítják a radioaktív részecskéket. Vízsugárral, ecsetekkel és egyéb eszközökkel. Más módszerek lehetnek az elektrolitok, ultrahang vagy a lézer. Ezekkel az a baj, hogy nagy tárgyakon való használatuk körülményes.
A jód szerepe
Ha egy baleset során radioaktív jód szabadul fel, akkor az belélegezve a pajzsmirigyben felhalmozódik. Ez rendkívüli szinten növeli a pajzsmirigyrák kockázatát. Ha viszont jódtablettát szedünk előtte, akkor a pajzsmirigy ezzel a jóddal telítődik, így a radioaktív jód nem tud lerakódni.
Hol a legerősebb a természetes sugárzás?
A válasz egyszerű. Minél közelebb a naphoz. A kozmikus sugárzás egy része éri csak el a Föld felszínét, de minél magasabban vagyunk, annál nagyobb a kapott dózis. Az egyenlítő környékén élők sokkal jobban ki vannak téve ennek, mint a más területen élők.
A légiforgalom dolgozói több sugárzásnak vannak kitéve, mint az atomerőművek dolgozói. Ezzel szemben az atomtengeralattjáró dolgozói vannak a legkevésbé kitéve. A reaktort védik az ólomfalak, a természetes sugárzás ellen pedig az a rengeteg vízoszlop a fejük felett.
Mi van az élelmiszerekkel?
A csernobili robbanás után az élelmiszerekbe került radioaktív részecskék természetesen veszélyesek voltak. Manapság teljesen megszokott, hogy sugárzást tartalmazó termékeket veszünk, még akkor is, ha egyébként a szintjük meglehetősen magas.
Összességében az éves sugárzási szint, mintegy 10%-át kapjuk az élelmiszeren keresztül. A leggyakoribb ilyen élelmiszer a banán. Magas káliumtartalma miatt tartják hasznosnak. Ez az elem a kálium-40 izotópját tartalmazza. Ettől persze a banánt még meg lehet enni. Semmi bajunk nem lesz tőle.
Hogyan hat a sugárzás a technológiára?
Nem csak az élő szervezetbe, hanem a technológiába is beleszól. Elsősorban a félvezetőket károsítja.Előhozhat bármilyen rejtett hibát. A sorozatban lezuhant helikopter egyébként nem a sugárzás miatt ment tönkre. Az eset valóban megtörtént, de csak hónapokkal a robbanás után. A pilóta nem vette észre a daru kábelét és az hozzáért a propellerekhez.
Láttad a sorozatot? Neked tetszett? Írd meg kommentben.
