A közeli hozzátartozók elvesztése mélyen megviseli az embereket. A hiánya soha el nem múló fájdalommal gyötör egy életen át. A baj ott van, hogy nem vesszük tudomásul az elmúlást. Pedig sajnos az élet nem tart örökké. Megszületünk és sajnos bárhogy is harcolunk ellene, előbb de inkább utóbb mindenkinek a testi léte elmúlik a földön. Ilyenkor a földön maradt szeretteink sínylik meg az elmúlást. A gyásszal megküzdeni nehéz feladat. De nem lehetetlen. Tovább lépni az idő múlásával. Hagyni kell időt magunknak míg felfogjuk, hogy az adott személy nincs többé. De aztán dolgozni azon, hogy azokra gondoljunk akiket még szerethetünk.
1. A gyász sokrétű!
Nem csak az gyászol aki feketében van, vagy folyamatosan sír. Ahogy telik az idő a fájdalom átalakul más érzelmekké. Egy idő után már nem fogunk tudni sírni, helyette jön majd a düh, a harag. Ezeket mind a szerettünk elvesztése hozza ki belőlünk.
Az ilyen helyzetekben megpróbálunk nem beszélni a személyről. Ez valójában elkerülhetetlen. Aki már vesztette el közeli hozzátartozóját az tudja, hogy minden nap történik valami amiről újra és újra rád tőr az emlék.
2. Nem fogja pótolni senki.
Aki közel áll hozzánk azt a személyt soha senki nem fogja helyettesíteni. A család mindig segít a nehéz időkben de az igazi fájdalmat csak mi tudjuk legyőzni. És olyan mikor kialakulnak nehéz helyzetek, és a legnagyobb szükséged lenne a z adott személyre veszed igazán észre, hogy mekkora szükséged lenne most rá. A hiánya és a maga után hagyott űr fájdalma egy életen végigkísér.
3. A szertett nem múlik el.
Mindig lesznek szeretteid. Ha úgy érezzük mély a fájdalmunk gondoljunk arra, hogy folytatnunk kell. Nem adhatjuk fel! Ott vannak a szeretteid akik még élnek. Gondolj rájuk és ne add fel. Valakinek rád is szüksége van. Azokra kell gondolni. Ez fog erőt adni abban, hogy átlendüljünk és folytatni tudjuk. 
