Az ételért mindig fizetnünk kell, még akkor is, ha otthon főzünk valamit. Ezzel természetesen nincs semmi probléma, hiszen a boltok és éttermek is pénzből élnek. Ugyanakkor, ha étterembe megyünk, akkor elvárjuk, hogy azt kapjuk a pénzünkért, amit rendeltünk. Korántsem mindegy az étel minősége, ahogy az sem, hogyan tálalják. A legmenőbb és persze legdrágább éttermek igyekeznek elkápráztatni minket és ez nemcsak az ételre, hanem a tálalásra is igaz. Éppen ezért könnyen túllőnek a célon és az eredetileg esztétikus tányérból gasztronómiai katasztrófa lesz.
A túl nagy kreativitás átka, hogy ásóban, lapátban, kis vécécsészében és egyéb olyan tárgyakban kapjuk az ételt, amiből nincs gusztusunk megenni azt. Cikkünkben ilyen és ehhez hasonló trükköket alkalmazva szerették volna még kívánatosabbá tenni a legfinomabb falatokat, de ennek éppen az ellenkezőjét sikerült elérni.
Aranyszéken tálalt eper.
Lapátra került reggeli.
Ennyit a fine dining-ról.
Amikor rosszból is megárt sok. Bűnözés felső fokon.
Jó étvágyat kívánunk!
De, hol van a kaja?
Nesze neked cukor. Itt aztán nem sajnálják a desszertet.
A kutyámnak se adnám oda.
Húsgolyók vágószerszámmal.
Spagetti inda, amit gyorsan kell enned, nehogy kihűljön.
Első kézből a szakácstól.
Taco pohárban tálalva.
Kerti szerszámon tálalt csirke, volt.
Vécécsészében tálalt sült rizs.
Egy korty, egy kis grillezett sajt és zöldségek. Étel és ital egyben.
Szemeteslapáton talált fagylalt. Talán eleve annyira rossz, hogy azonnal a kukába dobhatod.
Egy méregdrága olasz étterem kínálatának egy darabja.
Egy korsó hasábburgonyát valaki?
Fagyi a mosogatóban tálalva.
Pizzának indult, ez lett belőle.
Végül is, a ruhát is így szárítjuk.
Felesleges a tányér, ha kövek is vannak.
Téglán felszolgált hamburger.
