Rengeteg ember van, akiknek a gyermekkoruk nem olyan volt, amire szívesen emlékeznek vissza. Vannak, akiknek családi gondjaik voltak, másoknak nem voltak barátai és vannak olyanok is, akiknek pénzügyi gondjaik voltak. Érdekes belegondolni, hogy egyesek kihozzák a boltból a legújabb iPhone-t, ami akár 300.000 Forint is lehet, míg mások hitelt vesznek fel, hogy a fűtést fizetni tudják. Az esetek nagy részében a körülmények a felelősek azért, hogy valaki ilyen helyzetbe kerül. De milyen lehet így felnőni? Mi van akkor, ha sikerül kirobbanni ebből a viszontagságos helyzetből.
Az ember nem felejti el a múltját. Vannak tipikus jelei annak, ha valaki olyan környezetben nőtt fel, ahol anyagi gondok voltak. Nézzünk ebből egy válogatást.
Páran, akik ilyen helyzetben nőttek fel, megosztották a gondolataikat.
Aggódik az étel miatt
Az élelmiszerekkel és a táplálkozással kapcsolatos aggodalmak az egyik legjellegzetesebb mutatói annak, ha egy embernek vagy családnak korábban anyagi gondjaik voltak. Az ilyen családokban felnőtt embereknek gyakran küzdenek súlyproblémákkal. Inkább megeszik az ételt, minthogy ki kelljen dobni. Még akkor is, ha nem kívánják. Ez pedig elhízáshoz vezet.
“Még mindig szorongás fog el, mikor vendégek jönnek hozzánk és azt látom, hogy nálunk esznek. Aggódom az étel miatt. Persze nem mutatom nekik, de mélyen belül van egy érzés, ami rám tör. “
“Nem eszek meg mindent, ami a tányéromon van. Próbálok megtartani belőle valamit későbbre. A gond az, hogy így 4 napig ugyanazt eszem. Vagy elfogy vagy megromlik. Rosszul vagyok az étel pazarlásától.”
“Mánián megtartani a legjobb falatokat az étkezés végére. Kezdem a körettel és a végén egy jó nagy falat hús marad csak. Ez lassan természetessé vált.”
Vásárlási szokások
A szegény családokban felnőtt emberek gyakran nagy stresszként élik meg a vásárlásokat. Sok esetben élnek a “késleltetett vásárlás” szabállyal, amely szerint néhány napot várni kell, mielőtt bármi drágábbat vennénk, ami nem köthető közvetlenül a túléléshez.
“Egy üzletben dolgoztam, ahol pont akciós volt egy jó tévé. Az ár több, mint kedvező volt. Nem volt egy forint adósságom sem és igazából volt rá megtakarított pénzem. Sőt! A barátnőmmel épp akkor költöztünk össze és nem volt tévénk. Szóval ez egy releváns vásárlás volt, de én majdnem hánytam, amikor fizetni kellett. Szó szerint, fizikailag rosszul éreztem magam.”
Munka, kevés pénzért
A munkahely elvesztésétől való irracionális félelem jellemző azokra az emberekre, akik gyermekkoruktól kezdve úgy nevelkedtek, hogy stabil jövedelem nélkül egyszerűen nem lehet túlélni, legyen az bármilyen kevéske is. Ezek az emberek rengeteget agonizálnak egy munkahely-váltás során.
“Édesapám rendkívül jó felszolgáló. Még a régi időkben tanulta ki a szakmát, amikor még megbecsülték a munkájukat. Egy szállodában dolgozik, minimálbérért, amire valami kevéske jatt rámegy. Egyes helyi vendéglátóhelyeken már európai színvonalú fizetéseket adnak és kb. tűzbe tennék a kezüket egy jó felszolgálóért, de apám nem akar váltani. Ő úgy van vele, hogy ez a kevéske pénz legalább biztos.”
Kapaszkodnak a saját dolgaikba
A szegény gyermekkorra utaló szokást a gazdag emberek és az értékesítési szakemberek is könnyedén észre vehetik. A mozgásunk, beszédünk, gesztusaink rengeteget elárulnak. Még akár az is, ahogy egy csésze kávét tartunk a kezünkben.
“Egy állásinterjún voltam, ahol az interjúztató megkínált egy kávéval. Bögrében kaptam, majd miután belekortyoltam megjegyezte, hogy szerinte szegény családból származok. Kérdeztem, hogy honnan tudja, amire az volt a válasza, hogy látja abból, ahogy a bögrét tartom. Szorosan magamhoz közel fogom. Azok, akik gazdag családból származnak sokkal távolabb tartják maguktól. Az állást végül megkaptam.”
Reménykednek a csodában
Azok az emberek, akiknek soha nem volt pénzügyi problémájuk, a szerencsejátékokat szórakozásnak tekintik. Természetesen ők is örülnek a nyereménynek és csalódottak kudarc esetén. De nem sokan értik meg a különbséget a szenvedély és a csodában való reménykedés között.
“Egy időben hajléktalan voltam, most pedig már van saját otthonom és a fizetésem is meghaladja a minimálbér dupláját. Közgazdász végzettségem van és tudom, hogy teljesen irracionális dolog, de lottózom.”
Mindent maga csinál
Azok a személyek, akik szegénységben nőttek fel sokkal több dolgot képesek egyedül elvégezni, mint a gazdagabb családok sarjai. Zárcsere, szivárgó csapok javítása, cserepezés, de még a saját haját is ő vágja. Ez persze egy rendkívül hasznos tulajdonság.
“Összeköltöztünk a feleségemmel, majd egyszer azt kérdeztem tőle, hogy hol a tű és a cérna. Kérdezte, hogy mit akarok vele? Mondtam neki, hogy a lyukas zoknimat akarom megvarrni. Erre leszúrt, hogy miért nem dobom ki inkább és veszek újat. “
“Gyermekkoromban nagyon szegények voltunk, így nem volt pénzünk fodrászra sem. Ezt a feladatot apámra bíztuk. A suliban rettentő cikinek éreztem, de mára teljes büszkeséggel tölt el, ha rá gondolok. Rengeteg nő van, aki örülne egy olyan apának, aki tud bánni az ollóval, varrógéppel stb. “
Nem dob ki semmit
Azok az emberek, akik ismerik a pénz értékét, ritkán dobálnak ki dolgokat. Inkább megpróbálják meghosszabbítani az élettartamukat. Az utcai, munkahelyi ruhákból otthoni gönc lesz, aztán később portörlő rongy.
“Amit lehet, azt megjavítok. Csak a legvégső esetben dobok ki bármit is. Most a telefonom vacakol. Nem működik rajta a kamera, de nem akarom lecserélni. Telefonálni tudok vele. Nem?”
“A flakon alján maradó sampont vízzel felhígítom. Képtelen vagyok kidobni, ha még van valamennyi az alján.”
Pénz helyett időpazarlás
A szegénység egyik egyértelmű jellemzője, hogy úgy véljük, hogy a pénz értékesebb, mint az idő. Ennek eredményeként az emberek inkább megfagynak egy buszmegállóban, mintsem taxit hívnának. Órákon keresztül keresgélik az akciós termékeket és kedvezményeket. Egész hétévégét képesek a konyhában tölteni, hogy pénzt takarítsanak meg.
“Egyszer egy egész héten keresztül vaciláltam, hogy melyik kanapét vegyem meg. Az egyik 30.000 Forint volt, a másik 40.000. A drágább jobban tetszett, de hát mégis ott az a 10.000 forint difi.”
Pánik a pénztárnál
A szupermarketben történő vásárlások fizetése egy horror azok számára, akik szegény családból származnak. Akkor is fájó pont, ha bőven van rá elég pénzük. Nem mindenkinek sikerül megszabadulni az irracionális félelmektől. Ilyenek például, hogy elutasítják a tranzakciót.
“Annak ellenére, hogy van elég pénzem, még mindig visszatartom a lélegzetemet, amíg a terminálon meg nem látom, hogy a tranzakciót jóváhagyták.”
Részletfizetés
A jövőtől való félelem oda vezet, hogy az emberek, még akkor is, ha lehetőség van a teljes összeget egyszerre kifizetni, inkább választanak törlesztőrészletet vagy hitelt. A több részre osztott összeg kevésbé tűnik ijesztőnek a számukra, mint a teljes ár kifizetése egyben.
“Részletre vettem a telefont, aminek a teljes ára 120.000 Forint volt. Mivel törlesztőrészletet választottam, így 157.000 Lett a vége. Nem zavart annyira, mintha egybe adtam volna oda azt a pénzt, annak ellenére, hogy megtehettem volna.”
Nem megy el orvoshoz
A szegénységben élő emberek úgy vélik, hogy az egészségük kevésbé értékes, mint a pénz. Nem mennek el fogorvoshoz mert pszichológiailag nem képesek ennyi pénzt áldozni magukra.
“Tavaly munkahelyet váltottam és megbetegedtem. Inkább dolgoztam betegen, minthogy táppénzre vagy betegszabira menjek. Így nem kellett aggódnom a számlák miatt.”
Félelem
Az éberség megőrzése, bizalmatlanság olyan szokások, melyeket a rossz múlt alakított ki.
“Attól tartok, ha váratlanul bekopognak az ajtómon, vagy ha ismeretlen számról érkezik hívás. A postaládámat nem nyitom meg mások előtt.”
“Utálom az ajándékokat, mert gyerekként nem volt lehetőségem cserébe egyenlő értékű dolgot adni, ami miatt szörnyen éreztem magam. A nővéreimmel még mindig nem nőttünk ki ebből.”
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!
