Az iskolában rengeteg érdekességet hallottunk a múltról. Számtalan évszámot jegyeztünk meg, melyek valamilyen fontos eseményhez voltak köthetők. Megtanulhattuk, ki találta fel a telefont, a gőzmozdonyt, mikor voltak a nagy háborúk, kik vívták egymással a csatákat, milyen megállapodások születtek azért, hogy egy nemzet szabad legyen... stb. Ám a régmúltban történt dolgokat senki sem ismeri úgy, mint akik benne éltek. Igaz, hogy bizonyos könyvekben elmesélnek egy adott dolgot, de az nem biztos, hogy 100%-ban úgy is történt. Nem egyszer bizonyosodott már be, hogy a történelmet bizony többen is meghamisították. A mai cikkünkben viszont nem olyan tényeket fogunk közölni, amiről már hallottunk, hanem olyanokat, amik egyetlen könyvben sem szerepeltek. Ha elolvassátok ezeket az érdekességeket nem tudtok majd betelni vele és újabbnál-újabb információkra fogtok szomjazni.

Egy mérnök 1925-ben nem értette főnökei humorát, ezért megalkotott egy olyan dolgot, amit azelőtt elképzelhetetlennek tartottak.


A General Electric főnökei humoros kedvükben voltak akkor, mikor állás interjúztattak egy mérnököt. Megbízták a munkára jelentkező férfit, hogy készítsen egy olyan villanykörtét, aminek megjelenése a jégre hasonlít. Az ott dolgozók persze tudták, hogy ez nem lehetséges, de ő nem riadt meg és beleállt a munkába. Marvin Pipkin létrehozta azt a körtét a többiek pedig ledöbbentek. Nemcsak a munkát kapta meg, de egy új eljárást is felfedezett, melynek segítségével matt üveget tudtak készíteni.

Néhány férfi poénból megkért egy nőt, hogy induljon a polgármester választáson, amit sikeresen megnyert és megszégyenítette az összes férfit.


1887-ben néhány politikus férfiember úgy döntött, hogy poénból felkérik Susanna M. Salter-t, hogy induljon ő is a közelgő polgármester választáson. A férfiak ezzel a megmozdulással azt akarták bizonyítani, hogy a város polgárai nem fogják hagyni, hogy egy nő irányítsa őket. A terük azonban nem jött össze, ugyanis a nő a szavazatok 2/3-t megszerezte, amivel meg is nyerte a választást.

A 18. században azoknak az embereknek volt könnyebb munkát találni, akiken volt valamilyen heg.


Annak idején azt hitték, hogy akiknek arcát himlő hegek borítják, azoknak magas a fájdalomküszöbe, ezért nem tudnak megfertőzni más embereket.

Japán úgy döntött, hogy Koreában csak vakok dolgozhatnak masszőrként.


A japán gyarmatosítók még 1913-ban olyan törvényt vezettek be, melynek lényege, hogy Koreában csak és kizárólag vak emberek alkalmazhatók masszőrként. Egyrészről ez azért volt jó, mert így a vak embereknek biztosítottak munkát, másrészről pedig a szégyenlős vendégeknek nem kellett feszélyezve érezniük magukat. Ha hiszitek, ha nem a törvény mind a mai napig érvényben van.

Torontóban 1847-ben sokkal több menekült él, mint helybéli lakos.


1845-ben Írországban az összes burgonya megfertőződött, ezért éhínség tört ki az országban. Kanadába akarták szállítani a menekülteket, ám 100 ezer emberből, 16 ezer elhunyt az út során. 1847-ben a 20.000 lakosú Torontó megengedte, hogy menekültek érkezzenek hozzájuk, de csak 38.560 embert fogadnak be.

A mindenki által hordott pólókat valójában a szingli férfiaknak találták fel.


A Cooper Underwear nevű cég 1904-ben piacra dobta legelső pólóját, amit valójában a szingli férfiaknak találtak ki. A ruhadarabon se cipzár, se gomb, se zseb nem volt, ami nagyon megkönnyítette a férfiak életét, merthogy nem volt feleségük, aki ezeket visszavarrta volna. Mivel egy nagyon egyszerű és praktikus felsőrészről volt szó, ezért hamar népszerű lett a főiskolai hallgatók, majd a katonák között.

A véletlennek köszönheti a cég, hogy a világ rágógumi-nagyhatalma lett.


A Wrigley nevű cég, eleinte még szappanokat árult, ami mellé kis meglepetéseket adtak. Első körben sütőport, majd rágókat osztogattak a vásárlóknak. A vevők körében olyan nagy népszerűségnek örvendtek azok a rágók, amiket adtak, hogy már csak azért megvették a szappanokat, hogy hozzájussanak. Egy idő után a cég megváltoztatta a profilját és nagyüzemben kezdett el finom gumikat gyártani.

300 éven keresztül nem tudták megmondani a tudósok, hogy a vak emberek valóban látják-e a világot a kezeik segítségével.


1688-ban az a kérdés foglalkoztatta a tudósokat, hogyha egy látássérült ember megtanul különbséget tenni a kör és a kocka alakja között, akkor is képes lesz-e ezt megtenni a látványuk alapján, ha egy nap csodával határos módon látni fog?

A 2000-es években viszont bizonyosságot nyert, hogy ez az elmélet lehetetlen. Mikor az orvostudomány már arra a szintre ért, hogy a vakokat meg tudták gyógyítani és vissza tudták adni nekik a látásukat, egyikük sem tudta csupán a szemeire hagyatkozva egyből megmondani, hogy melyik a kör és melyik a kocka.

A japánok legyeket képeztek ki speciális katonáknak.


A japánok a második világháborúban különleges fegyverként használták fel a legyeket. Mindegyiket kolera vírussal fertőzött edénybe mártották és Kína határában engedték szabadon őket. Mivel a japánok beoltatták magukat a betegség ellen, ezért őket nem fertőzte meg. Ám a határ mellett élők közül, közel fél millióan kapták el a betegséget.

360 munkanapból és 5 szabadnapból állt az ókori egyiptomiak naptára.


Az ókori Egyiptomban olyan naptár szerint élték az életüket az emberek, melyben pontosan 12 hónap volt, és abban pontosan 30 nap. Az adott év utolsó hónapja után egy 5 napból álló ünnepséget tartottak és ennek köszönhetően lett egy év 365 nap. A legérdekesebb pedig az, hogy ezek az emberek úgy élték le az életüket, hogy egy évben összesen 5 nap szabadnapjuk volt.

Tudtatok ezekről?